Fotel Kritikus

Kritika arról, amit csak látok

Fekete Párduc(2018)

2018. február 16. 08:00 - krono_gabor

Sokat gondolkodtam, hol is lehetne felvenni a fonalat ennél a filmnél, úgy Marvel szempontból, és rá kellett jönnöm, hogy nem szabad felvennem a fonalat, mert akkor nem fogom tudni egyedülálló műként értékelni ezt a filmet. Pedig megérdemli, nagyon is megérdemli…

Kezdjük el a sztorival, ami ott folytatódik, ahol abbamaradt az előző filmben, tehát láthatjuk hogyan válik T’Challa, azaz maga a Fekete Párduc (Chadwick Boseman) Wakanda megbecsült királyává. De természetesen nem megy itt sem minden könnyen, hiszen egy terrorszervezet tagjai beleszólnak az idilli állapotba, és kicsit fejetetejére áll a világ.

Ennél többet erről nem szabad, és nem is akarok elmesélni. Összefoglalhatnám úgy az egészet, mint egy királydrámát, hiszen a maga leegyszerűsített, csupasz vázában az is, de nem szeretném semmihez sem kötni, mivel nem az ilyen nagyon filmes szavak fogják megértetni azt veletek, miért is igazán jó ötlet beülni erre a filmre.
Először is ez a film egyszerűen jó, és nem szabad kihagyni. Nem úgy jó mint egy Thor Ragnarok, hogy ujjongva nézem a jeleneteit, hanem úgy a maga letisztult értelmében a film jó.

Kezdeném azzal, amiből pozitívan jön ki a film, és haladjunk arra, amivel voltak problémák, és így fogom tudni a legjobban nektek átadni, mit is értek jó alatt.

Először is az egész film legjobb alakítását hozza Michael B. Jordan, akit a Creedből ismerhettek. Be kell látni, hogy itt sem hoz semmi újat, mint színész a Creedhez képest, de az az aura, amit áraszt a vásznon, az lehengerlő, és csak miatta megérné megnézni a filmet többször is.

Mindez mellett tanulhatnának a DC-sek ettől a filmtől, hogyan kell jól koreografált, és igazán hangulatos és stílusos közelharci jeleneteket rendezni. Mert erre sem lehet panasz a filmmel kapcsolatban.

Aztán nem hagyhatom ki, mennyire szépen válik el az egész történet a világban történtekről, hiszen egyszerűen ez a lényege ennek a történetnek, a teljes elzárkózás és annak megfigyelése, mi is történik két egymás mellett élő, de teljesen más világgal. Wakanda annyira zárt, hogy ez a sterilitás süt a karakterekből és az egész filmből. Ezt sok ember nem fogja tudni helyén kezelni, és hibának fogják érezni azt, ami szerintem kézenfekvő volt, hogy itt kell kihasználni egy olyan ziccert, amire eddig nem volt lehetőség. Mégpedig komolyan venni egy témát, amit feldolgoznak szuperhős filmben. Nem ez az első olyan Marvel, amiben láthatóan nem csak az agyatlan karakterfejlődésen, és CGI művészkedésen van a hangsúly, hanem fontos dolgokat boncolgat, csak kicsit olyan mesésen, elviccelve.
Ez itt nem igaz, és ennek nagyon örülök. Velem együtt nőttek fel a Marvel-filmek és lettek felnőttek, és nagyon jól áll nekik, féltem ettől, de nem bántam, hogy a rasszizmust választotta a film alaptémaként, nem bántam, hogy nem a szokásos agyatlan hentelést kaptam, hanem elgondolkodtató döntési helyzeteket láttam, és releváns atyai tanácsokat, életszerű reakciókat. Itt szeretném megemlíteni Everett K Ross (Martin Freeman) CIA ügynököt, aki egy csillogó foltja lehet majd a Marvel univerzumnak, és nagyon remélem, hogy máskor is láthatjuk ebben a szerepben Freemant.

És akkor végül, de nem utolsó sorban foglalkoznék a film hangulatával, mint pozitívum: a díszlet és jelmeztervező előtt le a kalappal, amit láthatunk a film minden egyes képkockáján az kidolgozott és igényes. Wakandában akarok élni basszus. Nah és a zenék: erre csak egy jelenetet tudok felhozni:
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól szórakozok egy belvárosi kocsihajszán, ami alatt ázsiai gangsta rap szól, ezt egy Halálos iramban filmtől megszoktam, de mástól nem, és most már tudom, hogy ez vérpezsdítő, és nagyon izgalmas

Majd jöhetnek a rossz dolgok…

Pont Wakanda elszigeteltsége miatt nagyon súlytalan a történet, és nem nő a szívemhez egy karakter sem, és nem is nagyon bánom a halálát egyiknek sem. Sajnos ez az egész filmet belengi, és nincs olyan pillanat, mikor izgulnánk a karakterekért.

De a számomra legnagyobb probléma pedig az, hogy többször futottam bele abba, hogy a moziterem hűvösében ülve kiakadok azon, mennyire ócska a vágás az egész filmben… Az első jelenetben gyomorforgatóan rossz.

Mindezt összefoglalva: a film egyszerűen JÓ, nem a legkiemelkedőbb alkotás a Marvel univerzumban, de dicső helye van, és látható rajta az az érett vonal, melyet évek óta megpróbál felvenni a képregény filmes világ, láthatóan egyre ügyesebben.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkritikus.blog.hu/api/trackback/id/tr9713672898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása