Fotel Kritikus

Kritika arról, amit csak látok

Bohém Rapszódia (2018)

2018. október 27. 08:11 - krono_gabor

 

Mondhatni, nagy várakozás övezte ezt a filmet az én oldalamról, ezért is szereztem be azonnal a jegyemet egy feliratos vetítésre, amint lehetett. És a teljesen tömött teremben pont azt éltem át, amit akkor, ha Queent hallgat az ember: az érzelmek dömpingje és hullámai, és mégsem tudja az ember rockként értelmezni a zenekar stílusát. Nah, pont ez mondható el erről a filmről, mivel nehéz róla beszélni, mint film.

Nem fecsérelnék időt a megszokott történet leírására, mert aki tudja, mi történt Mercuryval, annak nem kell mesélnem, aki pedig nem tudja, annak nagyon gyorsan el kellene kezdenie zenét is hallgatnia. Hiszen leszögezhetjük, hogy kevés, vagy egyáltalán nincs is más olyan zenekar, aki ekkora hatással lett volna a közönségre és a kultúrára. Az ember mindenhol Queen zenékbe botlik, és minden ember tudja, kik is voltak ők, és legalább 1-2 számot azonnal felismer, mondván: Jahh az a dobogós tapsolós szám, vagy igen az a bajszos faszi, aki porszívózik a klipben.
Ők mindig is egy jelenség voltak, vagy inkább azt mondanám, hogy Freddie Mercury mindig is egy jelenség volt. Az ő maximalizmusa, és szakmai elhivatottsága tette a zenekart azzá, amivé vált. Az ő lelki nyomora tette olyanná a számokat, amilyenekre manapság is emlékszünk. És ez az, amit bemutat a film. Magát Freddie Mercury-t, a művészt, a dívát, a jelenséget és szerencsére láthatjuk az embert is mindez mögött, és ezért köszönök mindent Rami Maleknek.

Nah de, hogy miért is nehéz erről, mint filmről beszélni, és kritikát írni róla nekem. Nagyon egyszerű, azért, mert nekem ez nem egy film volt, hanem egy kicsit több mint 2 órás hangulat és Queen orgazmus a vásznon. Akinek ez nem így jött le, azzal szeretnék beszélgetni, mert meg akarom érteni a filmet a gyönyörű emlékállítás mögött.

Itt nem érdemes taglalni, milyen volt a vágás, mert egyszerűen, ami volt az is sima szakmunka volt, mikor pedig igazán megmutatta a foga fehérjét az alkotás, azok a reprodukált régi felvételek voltak, nem is beszélve a Live Aid koncertről, de azt majd később veszem elő. Egyetlen dolgon akadt meg a szemem, az pedig, hogy nagyon naturálisan lett felvéve a film, szerencsére kevés olyan CGI munka volt rajta, hogy eltüntessenek oda nem illő hajszálakat, vagy javítsanak a körmökön, csak mert jobban néz ki. Ez is hozzátett a dokumentarista jellegéhez. De ami nekem nem tetszett, az az állandó szépiaszerű effekt, ami miatt úgy nézett ki a film első 50-60 perce, mintha folyamtosan szar szögből sütne a fény. Ezt most miért? Ezzel régebbinek tűnik az alkotás, vagy mi? De persze ez legyen a legnagyobb bajom.

Hangkeverésről sem akarok beszélni sokat, mert az is egyszerű szakmunka volt. Főleg a Csillag születik után, egyszerűen látja az ember, vagy hallja, ha jobban tetszik, hogy nem is egy ligában játszanak.

De most már, ha a zenénél tartunk, akkor elő kell vennem Rami Maleket, mert egyszerűen nem várhat tovább nálam ez a téma. Azt tudni kell, hogy én az ő munkásságára nem egy filmben lettem figyelmes, hanem az Until Dawn nevű játékban, ahol mocappel vették fel a színészek mozdulatait, és egy filmszerű játékot hoztak össze. Nem kell sokat elárulnom, ha azt mondom, hogy ha már egy színésznél mocapnél lehengerlő az alakítás, akkor mit láthatunk a Mr. Robotban például. Egyszerűen odavagyok a srácért, és azért, amilyen természetességgel alakít bezárkózó visszahúzódó karaktereket. Nem egy Gosling-szerű, mimika nélküli távolságtartás, hanem érzelem és érzékiség jön vissza minden mozdulatából.
Nem szaporítom tovább a szót: Rami Malek egy zseni, ha ezt a filmet nézzük, és szerintem még évekig emlegetni fogjuk az alakítását. A pasi eljátszott egy másik embert. De nem csak úgy, mint egy fiktív karaktert, hanem egy olyat, aki létezett, és élt és dokumentáltak a dolgai. A srác átalakult a Queen énekesévé, Freddie Mercuryvá. Ez elsőre nem tűnik hatalmas teljesítménynek, hiszen volt mit megfigyelnie, és volt nyersanyag. Ez igaz, de ennyire természetesen, anélkül, hogy bármi sajátot hozzátett volna a karakterhez nagyon nehéz ezt megcsinálni. De Ő megugrotta, és remélhetőleg nem marad ez a filmvilágtól sem viszonzatlanul.

És a végére tartogattam a film lelkét. Azt, hogy miért is érdemes elmenni erre a mozikba, és miért fogom még megnézni 1-2-szer a filmet rövid időn belül: az a hangulat, te jó isten, az elejétől a végéig odaszögez, és minden zenénél rángatom a fejem, dobolok a lábammal, és élvezem, amit látok. Olyan lelki hullámvasútra raknak fel az első 30 percben, ami csak egyre durvább lesz a film vége felé, és ezen csak mosolygok, és közben sokszor bőgni tudnék, annyira őszinte az egész. Pont az ilyen dolgok miatt nem szabadott Maleknek semmit hozzátennie vagy elvennie a karakterből.

Majd a film végén ott van a már említett Live Aid koncert, ami mint tudjuk, a világ legjobban dokumentált koncertje volt. Gondolnánk, hogy nem, nem lesz nehéz egy-két képet majd összerakni, és eladni a nézőnek. Nah, itt húztak egy zseniálisat a stábban és azt mondták: SPOILER (jelöld ki a szöveget ha érdekel)

Fasznak pár jelenet, menjen az egész.
És akkor végig nézhetjük a Queen műsorát.

- SPOILER vége - Nah ott ráz mindenkit a hideg, és nevet a tömeggel együtt. Ez az a katartikus pont, amit írhatak volna a filmhez, de mindenki tudja, hogy nem. Ezt az élet írta, és ez igaz az egész műre. Egy gyönyörű emlékállítás a Queennek, és Freddie Mercurynak. Egy nagyon szép zenés alkotás, de nem értelmezhető filmként.
Ne értsetek félre, nem kellett volna ennél sohasem jobb. De aki beül erre a mozikba, az ne keressen mély filmes dolgokat, csak a klisét kapja, mert az élet sokszor klisés, és ez az, amit ebben a több, mint 2 órában gyönyörűen bemutatnak nekünk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkritikus.blog.hu/api/trackback/id/tr1814324753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.