Ha előre nem látható csavar kell, akkor szerintem jó ideig Rian Johnsont fogja mindenki emlegetni, főleg a Star Warsban hagyott nyomai miatt. De mi van, ha direkt a fordulatokra épít filmet író és rendező ként?
Ha érdekel nyomj a Továbbra!

Az-az igazság, hogy én Rian Johnson nevét először az új Star War trilógia kapcsán láttam, de nem sok energia kellett ahhoz, hogy felfedezzem ő írta és rendezte a Loopert is, amit kimondottan kedveltem, még akkor is ha nem a megszokott formulákat alkalmazta, nem lett óriási siker és a hibáit is el tudtam fogadni. Pont ezért már sejtettem, hogy nem lesz valami megszokott a nevével fémjelzett Star Wars epizód sem, és nem is kellett csalódnom, hiszen a megosztósága azóta is minden hónapban feljön az internet egyes bugyraiban.

Ezért mikor megtudtam, hogy egy krimi jellegű, „Ki a gyilkos?” filmet készít, igen is felkaptam a fejemet. Pont ezért hallottam szomorúan, hogy ez a film nálunk csak 2020-ban kerül bemutatásra, de töretlen várakozóként nem néztem utána semminek és nem olvastam kritikákat sem. Bár valljuk be nem keverte fel külföldön az állóvizet a film, így nem is kellett óriási védelmet alkalmaznom az információ morzsák ellen, majd eljött a premier nap, és az, hogy egy marék másik emberrel beüljek rá a moziba.

Elég egyszerű kezdetet kapott a film, de igazán klasszikusat: A gazdag úriemberre holtan talál a bevándorló alkalmazottja, és sikítva ejti le a reggeli szállítására szolgáló tálcát. A rendőrség le is zárná a nyomozást, de megjelenik a sztárdetektív Benoit Blanc(Daniel Craig) aki kicsit jobban megvizsgálja a történeteket, és így egy gyilkosság után kezd nyomozni.

Ebben a filmben láthatóan minden tökéletesen meg lett tervezve és nem csak a bűntényre gondolok, az egyes karakterek által mesélt történetek tökéletesek. Pont annyi információt adagol minden egyes kihallgatásnál a nézőnek amivel eléri, hogy nem alszunk bele a filmbe, és végig azon törjük a fejünket, miért lehetett az az 1-2 ellentmondás amit hallhatunk.

Az egész közepén a család magját képző 3 testvér áll, vagyis inkább az ő családjuk. Fel is sorolnám őket: Jamie Lee Curtis aki Linda Drysdalet játsza, az igazán törtető üzletasszonyt az általa eltartott és kissé urizáló férjével(Don Johnson) és a lázadó, újgazdag, ficsúr fiukkal akit Chris Evans alakít. A család másik ága a fiú testvér Walt Thrombey akit a mindig zseniális Michael Shannon játszik. Ő az, aki irányítja az apja kiadó cégét, ami az apja könyveit adja ki. Természetesen ő is rendelkezik egy eltartott nejjel, aki a nagyszájú díva szerepét tölti be. Gyerekük pedig a mobilját bújó és 16 évesen keményen politizáló Jacob, akit az Az dadogós Billiét is alakító Jaeden Martell formál meg.
A család harmadik ága csak kettő élő fővel szerepel a nyomozásban mivel a gazdag öreg harmadik gyereke már nem él, így csak a teljesen elszállt, kozmetikai cégtulajdonos özvegyét hagyta itt akit Toni Colette alakít, és a lányukat aki a tipikus egyetemista, a maga stiklieivel és világképével.
És természetesen megfűszereződik a kép a hölggyel aki megtalálta a hullát Marta Cabreraval akit Anna de Armes alakít, akinek az arca a Bond filmekből lehet ismerős, de ő alakította az óriási neonreklám lányt is a Blade Runner 2049-ben.

Igazi őrületet és csavaros beszélgetéseket eredményez ez az alaphelyzet. Mindenki fordulhat bárki ellen, és meg is védheti, soha nem alakul ki stabilitás a kapcsolatokban, kicsit mindenki tojásokon táncol. De ez ennek a műfajnak a szépsége a folyamatos kérdőjelek, és a szűkös információs tár amiből próbál a néző a nyomozóval együtt szemezgetni.

Látható ebből a színész felhozatalból is, hogy itt igazán nem szarral gurigáznak. Szerencsére minden színészen látszik, hogy élvezte a szerepét és a karaktert is, ez az a kis fűszer ami igazán megszínezi az íz orgiát amit ez a film adhat, ha egy étel lenne. De természetesen nem a színészek lesznek azok, ami miatt erre a filmre érdemes beülni a moziba.

A történetvezetés tökéletes, és pontosan patikamérlegen kimért. Minden beszélgetésnek súlya van és minden elmondott történet is csak előre viszi a nyomozást. A legügyesebb az, hogy a néző mindig megkapja az igazat, még akkor is mikor a karakterek egymásnak hazudnak, de így is csak apránként jutunk közelebb a megfejtéshez. Mivel ebben a családban mindenkinek van valami rejtegetni valója, és mindenki hazudik a másiknak így csak a középen álló nyomozók lehetnek a kapocs a filmvászon és a néző között, de ezzel a kicsavart narratívával, a néző azt érezheti, hogy ő rendelkezik azzal a plusz információval amit a nyomozó végig keres.

A film nem fejfájósan gondolkodtató így egy fáradt munkanap után is érdemes beülni. Ha pedig nem akarunk gondolkodni, akkor csak menjünk el azért, hogy a humorát élvezzük a filmnek, de ebben az esetben is szerintem minden néző azon kapja majd magát, hogy megszállott módon keresi a gyilkost, és pont ez a hatása emeli ki a többi krimi közül a filmet. Az a flow amivel berántja a nézőt, és kicsit még pátyolgatja is plusz titkos információkkal. Mindez mellett kellemes nézni a filmet, mivel a 80-as, 90-es évek kirmi hangulatát hozza vissza. Így aki azokat szerette ezt egyenesen imádni fogja.

Rian Johnosn számomra megmutatta megint csak, hogy képes olyat írni ami elgondolkodtatja az embereket még akkor is, ha nem a világ legnagyobb kérdéseit fejtegeti, csak egy egyszerű gyilkossági nyomozást láthatunk nagyon szórakoztatóan megvalósítva.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, akik nem mindig a villogást, és a pörgős történetvezetést keresik a moziban mint szórakozás.