Mindenki ismeri az angol vígjátékokat, még akkor is, ha nem tud róla. Hiszen csak említenem kell az Igazából szerelem című, most már lassan karácsonyi klasszikussá váló angol remeket, amit én is megnézek minden karácsonykor mikor már fel akarok robbanni a rántotthús, franciasaláta, sütemény szentháromságtól.

Ez a film nem karácsonyi, de ízig-vérig angol vígjáték a maga keserédes mivoltával.
Juliet életébe pillanthatunk bele, aki egy is angol városban tengeti napjait a városi múzeum igazgatója ként, ezt a titulust az édesapjától örökölte. Húga leszbikus, és kapcsolatfüggő, párja pedig megszállottja Tucker Crowe-nak aki egy lassan 25 éve eltűnt rockzenész, egy kiadott albummal.
Nem a legidillibb kép, de azért Juliet a maga módján próbál belenyugodni, amíg nem érkezik egy levél az e-mail fiókjába aminek a feladója Tucker Crowe.
Innen már nem lesz nehéz kitalálni mi is történik, szerelem, vita, dráma, humor, óriási életigazságok.

Nincs ebben a filmben semmi plusz, a zenék jók de nem ezt fogom hallgatni délutánonként. Néha meg-megcsillan pár nagyon szép statikus beállítást, de az az igazság, hogy aki erre elmegy, moziba azt ez a dolog nem érdekli.

Színészi játék hozza amit kell, senki nem bűn szar, de nyilván egy brit komédiában mi a fenét várunk? Oscar díjat érdemlő teljesítményt?

Nem.

Azt kapjuk, amit akarunk 1,5 óra tök jó szórakozás és nevetgélés, a tömeggel együtt nem kaki-puki-kuki poénfonalon haladva.

Nem is szeretnék több szót erre fecsérelni: ajánlom ezt,  filmet mindenkinek, de ha nem randizni mentek, vagy nem vagy olyan típus aki már a popcorn szagától megnyugszik és jobb a napja, akkor ne menj el rá moziba.
Ha ritkán mész moziba, akkor ne ez legyen a választásod. Várd meg, még megjelenik valamelyik streaming platformon, és akkor szórakozzatok egy jót rajta az otthon melegében egy mackónadrágban.