Ezt a filmet sokan azért fogják lehúzni, mert állításuk szerint mennyire szemtelenül lop a Marveltől, de ezzel semmi baj nincs, hiszen jótól lopni szinte még kötelező is, ha blockbustert akar az ember csinálni. Én nem ezért fogom lehúzni, sőt, megpróbálok egy másik szemléletet alkalmazni, hogy ne legyek elfogult.
A történetről nem tudok sokat mondani, anélkül hogy spoileres legyek, de amit majd leírok azt amúgy is szerintem mindenki kitalálja maga is.
Jön a gonosz mert Superman meghalt és ennek az előjeleit Batman pontosan látja, ezért elkezd toborozni egy szupercsapatot (értitek szuper...), természetesen, hogy megvédje a bolygót a pusztulástól. Ez a sztori ennyi és kész, nem több, sajnálom, ha valami szebb leírásra vártatok. Ezzel az egyszerűséggel semmi baj nincs, hiszen miről is kellene szólnia egy epikus küzdelmeket és csapatösszhangot bemutató filmnek, mint erről.
Kezdeném a karakterek és színészek viszonyával, mert erről érdemes beszélni.
Mivel megkapjuk az összhangot amire vágytunk, de nagyon eszenciális formátumban.
Itt van először a gyönyörű Gal Gadot, aki az ugyancsak gyönyörű Wonder Womant játsza, sokmindent nem kell tennie a szerepért, mert nem túl bonyolultra írták ebben a filmbe a karaktert, sőt, talán kicsit egysíkúra is, de azért valami jellemfejlődést belehazudtak ebbe is...
Aztán itt van a marcona szuperhősünk, Ben Affleck képében, Batman jelmezben, aki szolgáltatja az igazán ütősnek szánt beszólásokat, de sajnos a legtöbb rosszkor és rossz helyen csattan, de ennek okára kitérek majd.
A karakternek lehetett volna jellemfejlődése, de valamiért nem lett, ezt én sem értettem meg, de azok, akik újravágatták ezt az egészet, biztosan tudják... itt utalok arra, hogy Batman kijelenti, hogy túl régen csinálja már ezt és lassan nem bírja a teste . Egy értelmes ember itt arra gondol, hogy majd átadja a vezetői pozíciót másnak, amire ugyan utal a film, de neeeem, egyszerűen a film ezt a végére figyelmen kívül hagyja és Gotham őrzője a denevérember marad. Affleck itt jól hozza a belefásult gazdag úriembert, de van egy sanda gyanúm, hogy azért, mert ő maga is belefásult a szerepbe.
Jöjjön Cyborg, akit Ray Fisher formál meg, a kedves úriembert nem ismertem eddig, és nem is áll nagy filmes színészi háttér mögötte. Amikor kellett, Ray igazán hozza az arcán az emóciók tömkelegét, néha picit még sokat is, de ezt el lehet neki nézni, hiszen nem lehetett egyszerű fél arcal színészkedni. A karaktere meg hát... hát olyan semmilyen. Ennyi, nem tudok sajnos mit mondani, mert igazán okos, és nagyon félénk, és bátortalan, de mind-mind csak egy-egy pillanatra utána meg olyan semmilyen.
És végre hogy arról is beszéljek, mi az, ami tetszett a karakterekben.
Itt van Ezra Miller, aki Flasht hozza nagyon jó ízléssel a vászonra. Ha összegeznem kell, milyen a karakter, akkor azt modanám, hogy szinte egy az egyben Sheldon Cooper, amiben az a mókás, hogy Sheldon kedvenc képregény karaktere Flash. Így ez a fricska mégjobban működik és még szórakoztatóbbak a fóbiái Flashnek.
A színész pedig nagyon szépen hozza a karaktert, mintha rá lett volna kitalálva, sajnálom, hogy szinkronnal néztem a filmet, mert hallani akartam volna, hogyan játszik a hangjával Ezra Miller.
És akkor jöjjön a számomra meglepetést okozó Jason Momoa, azaz Aquaman, akit szerencsére a filmben a társai csak Arthurnak hívnak, így nem erősítve a nagyon kínos beszélgetéseket, ahol el kell hangoznia az Aquaman kifejezésnek . Én nem is értem, miért nem fedeztem fel magamnak ezt a színészt, és szeretném, ha sokkal több szerepet kapna a jövőben, mert ő egyértelműen jó. Ezen szerintem nincs mit vitatkozni, a kisugárzása, és ahogy eljátsza az igazán ambivalens karaktert, nagyon szépen mutatja, hogy ez az úriember miért van a filmvásznon évek óta, és értetlenül állok az előtt, miért nem kap nagyobb és kifejezőbb szerepeket Hollywoodtól.
A karakter pedig egyenesen zseniális, de sajnos nagyon keveset kapunk belőle a vásznon, ahogy ez a többiekre is elmondható, kivéve az előzményfilmesekre. Arthur szolgáltatja a badass faktort a filmben, de sajnos mindig csak egy-egy pillanat erejéig, aztán más-más kerül a színre. Volt olyan pillanat, mikor majdnem felálltam tapsolni és ujjongani, annyira menő volt egy jelenete, szerintem, ha majd nézitek, ti is ezt fogjátok érezni.
De akkor mindenkiben felmerül a kérdés, miért is fogom én ezt a filmet gyalázni, ha eddig semmi kiugróan szart nem mondtam?
Hát pont ezért, mert elbasztak (előre is bocsánat a vulgaritásért, de nagyon dühös vagyok) egy olyan filmet, ami annyira, de annyira jó lehetett volna. Én, aki úgy mentem be a filmre, hogy utálni akarom, én lettem volna az első, aki fejet hajt a DC előtt, ha nem bassza el és nem rúgja mellé a labdát 2m-ről, de sajnos ez mellé ment, még egy mocsok kapufa sem jött össze, úgy, mint a Wonder Womannál.
Elkezdődik a film, és tudjátok mit látok magam előtt: azt, hogy megtestesül a Nolan féle sötétség és a frusztráció tör ki, majd látjuk, hogy Superman halott és ennek kellene lennie az igazi súlynak, de nem lesz az... Mert kurvára elspoilerezte nekünk a trailer, hogy Superman majd feléled. Így ennek semmi értelme, pedig annyira jó lenne. És ez a sötétség sokszor elő is jön és annyira megdobbant a szívem, hogy na, akkor majd most elkezdődik, és mindent megbocsáthatok neki. De ez nem jött el.
Látni a jeleneteken a teljes káoszt és a sokszori újravágást. Vannak jelenetek amelyek elől beszélgetések hiányoznak, van ahol egyszerűen deus ex módjára történnek dolgok, mikor a film nem hosszú, csak 2 órás, miért nem lett ez 3 órás és jó? Isten a tanúm, végigültem volna és szórakoztam volna.
A karakterfejlődéseknek azért nincs semmi jelentősége, mert sajnos itt is érezhetően hiányoznak beszélgetések és események, amellyel a néző megérthetné és összerakta volna a képet, és így sokkal emberibb lett volna egy olyan story, aminek a félelem van a középpontjában.
Annyira jó beszólások, és kiszólások lennének, de mintha ezek is csak oda lennének baszva, mint a zöld fika Móriczka asztalára, nincs körítés csak úgy ott van, és ilyenkor nem is érti az ember, hogy mivan, persze röhög, mert a vicc az vicc, de nem jó, a kurva életbe is.
És akkor ott a vége, ami miatt igazán megutáltam a filmet. A végén látjuk az egészet működni, és látni, hogy ebbe öltek bele időt bőven, és az ott működik is, nem értjük hogy lettek barátok és bizalmasok a három jelenettel előbb még nézeteltérésbe keveredő karakterek, de nem is baj, mert annyira szuper a csapatdinamika és a kiszólások, hogy boldogon nézzük végig az utolsó nagy csatajelenetet. Ami személyes véleményem szerint nem lett megvágva, vagy ha igen, akkor nagyon minimálisan, ezért is működik úgy, ahogy az el lett képzelve.
Tehát itt van az, hogy én miért utálom ezt a filmet, és itt van miért várom az előzmény filmeket, amit csak halkan megsúgok, azért hívunk előzmény filmnek, hogy megismerje az egyszerű néző a karaktereket azelőtt, hogy valami komolyabba vágnának bele egy csapatként (ezt kellett volna még megtanulni a Marveltől), mert természetesen jönnek majd azok a filmek, csak hát a nagy csapatfilm után, aminek így semmi értelme. De ha ezek a karakterek teret kapnak maguknak egy 2-3 órás filmben, akkor folytatni fogom a DC filmre járást, akármekkora gyomorgörcsöm is lesz minden film előtt, én még bizakodó vagyok.
Mert lehetne jó...
A végére itthagyom a jövőt:
The Flash (2018)
Aquaman (2018)
Cyborg (2020)
