Most, hogy közeleg az új Bosszúállók film ami lassan le is zárják az első körös bosszúállók sztorijait, úgy gondoltam újranézem a filmeket, és mivel szeretek erről firkálgatni ezért írok mindegyikről pár szót.

Valahogy 1 hónapja futottam bele egy Bereczki Zoltán insta posztba ezzel a filmmel kapcsolatban, és hát ott egy konyhapult mögött táncolt Balla Eszterrel. A poszt tetszett, de nem keltette fel az érdeklődésemet a Madarász Isti által rendezett film

Ma este viszont sikeresen belefutottam a TV premierbe, és megérte ébren maradni még egy picit.

Ez a szekció olyan írásokkal lenne tele, amelyeket szeretnék nektek megmutatni, de maga a film nem igényel, vagy nem érdemel többet pár rövid mondatnál.
Ezek azért lennének itt, hogyha valaki a reggeli KV-ja mellett szeretné eldönteni, mi is legyen az esti szórakozás a moziban, csak beleolvas ebbe és máris tudja, hogy szeretné-e bevállalni az adott filmet.

Az első áldozatom pedig a Boldog Halálnapot!

Ezt a filmet sokan azért fogják lehúzni, mert állításuk szerint mennyire szemtelenül lop a Marveltől, de ezzel semmi baj nincs, hiszen jótól lopni szinte még kötelező is, ha blockbustert akar az ember csinálni. Én nem ezért fogom lehúzni, sőt, megpróbálok egy másik szemléletet alkalmazni, hogy ne legyek elfogult.

Ennél a filmnél a kiemelt téma nem lehet más, mint az, hogy hogyan is kell egy oylan stílushű alkotást készíteni amire az egyszeri néző nem ismer rá, de miközben nézi, tökéletesen áthatja az érzés, és a lendülete a „rejtegetett” zsánernek.

A film, amire vártam már egy jó ideje, és szerintem sokan mások is így voltak vele. De sajnos nem olyan lett, mint amit vártam. Sajnos nem azt a minőséget kaptam, mint az Ernelláék Farkaséknál után minden magyar filmben keresek. De ez nem biztos, hogy baj, csak egyszerűen ez a projekt most nem lett az igazi.

Ezzel a filmel kapcsolatban kell kitérnem egy olyan dologra, ami kezdi bekebelezni a modern filmgyártást, és sajnos azt kell látnom, hogy a fogyasztókat is. Ez pedig az, amiért tudjuk, hogy évek óta miért KELL színesbőrűnek adni Oscar díjat és miért is kell minden filmbe minimum egy ázsiai és egy néger.
Erre pedig gyönyörű példa sajnos a Tűnj el!, és az annak adott nagy pontszámok IMDB-n és a végtelen pozitív kritika az interneten.

Ez a film példázza azt, mi is kell a nézőknek és mennyire észrevétlenül formálódik át a mainstream filmvilág a nézők hatására, és ez nem rossz, csak szükségszerű.